 |
5. Nyílt Múzeumi Est a Göncöl Házban
’A mecseki hidrotermális hasadékrendszer és élővilága’
Előadó: dr. Bujtor László paleontológus
|
 Az előadó bevezetőjében röviden vázolta a mélytengeri hévíz – metán/hidrogén-források körül kialakult különleges tengeri környezetek élővilágának kutatástörténetét. Mindössze 20 évre tehető, amióta tudományosan foglalkoznak ezzel a témával, a korábbi elméleteket nemigen vették komolyan. Azóta viszont a tengeralatti kutatás és az azt követő szárazföldi földtani felvételek igazolták, hogy ilyen különleges élőhelyek és a velük kapcsolatos speciális életközösségek valójában nem is olyan ritkák bolygónkon, illetve ezek több millió éves maradványaik a különböző korú rétegsorokban megtalálhatók. Ezek a külső szemlélő által furcsának vélt életközösségek nemcsak a mi bolygónkon, de távoli égitesteken/holdakon, esetleg – feltételezések szerint - a Naprendszeren kívüli égitesteken is előfordulhatnak. Különlegességük, hogy nem az általunk jól megszokott fotoszintézisre támaszkodnak energiatermelés szempontjából, hanem a kémiai elemek reakcióira, hiszen általában a mélytengeri árkokban, illetve más mélytengeri helyeken működnek, ahol sem a Nap fénye, sem az uralkodó hőmérséklet nem tűnne elegendőnek az élet fenntartásához.
A távolodó kontinentális lemezszegélyek mélytengeri bazaltos vulkáni tevékenysége nemcsak jellegzetes kőzeteket hoz létre, de ezt melegvizes (hidrotermális) működés is kíséri. Az ilyen helyeken telepednek meg az életműködésükhöz kémiai reakciókat felhasználó (kemoszintetizáló) baktériumok és az őket, mint táplálékforrást hasznosító magasabb rendű szervezetek: csőférgek, kagylók, pörgekarúak, rákok stb.. A melegvizes források környékén réz, cink, ólomércesedések rakódnak le, így őket könnyű felismerni a régi földtani képződményekben, jellemző példájuk a Földközi-tengeri Ciprus szigete.
Hazánkban a késő-júra - kora-kréta korban a Mecsek-Villány egy, az európai kontinensről leszakadó mikrokontinens területén helyezkedett el. Ezt bázisos vulkáni működés kísérte, amelyet egyes esetekben hidrotermáis tevékenységgel kapcsolódott össze. Ilyen terület például Zengővárkony környéke, ahol nemcsak a huszadik század közepén fejtettek vasércet, de ezt az ércesedést fedezte fel a neolit kor embere és használta, mint festékipari nyersanyagot. Az egykori Dezső Rezső-féle vasérckutató táró környékét Bujtor László (az MTA által támogatott PHD projektjének keretén belül) és Fehér Tamás vizsgálta az 1990-es évek elején és bukkant rá a Magyarországon egyedülálló őslénytani anyagra. Később Jáger Viktor terepi munkája és ásványtani és kőzettani dolgozata erősítette meg az addigi terepi és őslénytani adatokon alapuló őskörnyezeti képet és igazolta az egykori hidrotermális eredetű, csőszerű, kalcitból, kvarcból és limonitból álló képződmények jelenlétét, valamint mért egykori hőmérsékleti adatokat.
Az összefoglaló értékelés során kiderült, hogy ez a vasércet, kalcitot valamint kis mennyiségben kvarcot (néha ametisztet) produkáló tengeralatti vulkáni működés viszonylag sekélytengeri lehetett, noha minden egyéb jellemzője egyezik a valódi mélyóceáni hátságokhoz köthető kőzetsorozatokkal. Ezért nem reduktív, szulfidos (pirit, kalkopirit, galenit, szfalerit, barit) típusú ércesedés, hanem némi szulfidnyomoktól eltekintve oxidos típusú.
Az előadó (dr. Bujtor László) már több fórumon is előadta eredményeit, belőlük sikeres publikációk születtek. Az általa kialakított késő-júra - kora-kréra őskörnyezeti rekonstrukció nagyban hozzájárult Magyarország földtani képének kialakításához, az egykori különleges környezeti feltételek és élőviláguk megismeréséhez.
|
 Hazánkban a késő-júra - kora-kréta korban a Mecsek-Villány egy, az európai kontinensről leszakadó mikrokontinens területén helyezkedett el. Ezt bázisos vulkáni működés kísérte, amelyet egyes esetekben hidrotermáis tevékenységgel kapcsolódott össze. Ilyen terület például Zengővárkony környéke, ahol nemcsak a huszadik század közepén fejtettek vasércet, de ezt az ércesedést fedezte fel a neolit kor embere és használta, mint festékipari nyersanyagot. Az egykori Dezső Rezső-féle vasérckutató táró környékét Bujtor László (az MTA által támogatott PHD projektjének keretén belül) és Fehér Tamás vizsgálta az 1990-es évek elején és bukkant rá a Magyarországon egyedülálló őslénytani anyagra. Később Jáger Viktor terepi munkája és ásványtani és kőzettani dolgozata erősítette meg az addigi terepi és őslénytani adatokon alapuló őskörnyezeti képet és igazolta az egykori hidrotermális eredetű, csőszerű, kalcitból, kvarcból és limonitból álló képződmények jelenlétét, valamint mért egykori hőmérsékleti adatokat.
Az összefoglaló értékelés során kiderült, hogy ez a vasércet, kalcitot valamint kis mennyiségben kvarcot (néha ametisztet) produkáló tengeralatti vulkáni működés viszonylag sekélytengeri lehetett, noha minden egyéb jellemzője egyezik a valódi mélyóceáni hátságokhoz köthető kőzetsorozatokkal. Ezért nem reduktív, szulfidos (pirit, kalkopirit, galenit, szfalerit, barit) típusú ércesedés, hanem némi szulfidnyomoktól eltekintve oxidos típusú.
Az előadó (dr. Bujtor László) már több fórumon is előadta eredményeit, belőlük sikeres publikációk születtek. Az általa kialakított késő-júra - kora-kréra őskörnyezeti rekonstrukció nagyban hozzájárult Magyarország földtani képének kialakításához, az egykori különleges környezeti feltételek és élőviláguk megismeréséhez.
|
Vendégkiállítás: Kora-Kréta korú kőzetek, ércek és ősmaradványok a Mecsekből. A vendégkiállítás 2010. október 26-ig látható.
Szakcikk: Az előadás anyaga a Vadon Magazin júniusi számában olvasható. Megvásárolható az újságárusoknál, valamint a Göncöl Házban.
A következő 6. Nyílt Múzeumi Est négy hónap múlva, október utolsó keddjén, 2010. október 26-án 17 órakor kerül megrendezésre GASPARIK MIHÁLY: ’Jégkorszaki események a növény- és állatvilágban’ címmel.
|
|
|
