 |
Süni 2009/2 Március-Április
Tiszta vizet a pohárba!
  Azt mondta valakim, hogy azért szeret visszajárni szülőfalujába, mert ott még jó ízű a víz, és jó a levegő. Én is szeretnék jó ízű vizet és jó levegőt. (Néha titokban szeretnék szülőfalut is, de ez nem így alakult, és ma már reménytelenül városi az életem.) Tavaszi szél vizet áraszt, az április amúgy is vizes hónap. A víz a levegővel együtt alapvető pillére a földi életnek. Elhagyni évmilliók óta próbálja az élővilág több-kevesebb sikerrel, de teljesen elszakadni tőle sohasem lehet.
A vizet mostanában leginkább flakonban árulják, a levegőt abban sem. Mindent elárasztanak a palackok, és a csapból is a víz folyik – állítólag nem is rossz minőségben. Tehát van vizünk bőven, ezek szerint. Mégis, ha kimegyek sétálni a kicsi tó partjára, szomorúan látom, hogy nem vigyázunk rá, kincsünkre, a vízre. A nádszálakon fennakadt zacskók lebegnek, a kis tavon félliteres pet-palackok úszkálnak (talán éppen vizet ittak belőlük). Néha szívesen raknám ki a táblát: embereknek belépni szigorúan tilos.
A lefolyókba bármit beleöntenek sokan, gondolkodás nélkül. Mert nem érzik a körforgás lényegét. Attól, hogy nem látjuk útját, ne gondoljuk, hogy nem kerül vissza hozzánk. Visszakerül: tönkretéve, agyonszennyezve, majd látszólag megtisztítva, mégis tele gyógyszermaradványokkal és fertőtlenítőszerekkel, hogy aztán újra szolgálni próbáljon minket. De az út lenyomata ott marad benne. Te gondoltál már erre?
|
Mirtse Zsuzsa
főszerkesztő
|
|
Partraszállás
 
A földi élet a vízben kezdődött, évmilliárdokkal ezelőtt. A szárazföld meghódítására csak jóval később került sor. Ehhez számos nehézséget kellett leküzdeniük azoknak az élőlényeknek, amelyek először tették a lábukat a partra. Vannak, amelyek ma is a két világ közt egyensúlyoznak, és olyanok is, akik végül mégis meggondolták magukat. Bankó Éva írásából kiderül, hogyan is zajlott le a partraszállás és a visszatérés – s ennek kapcsán megemlékezik a 200 éve született Charles Darwinról is.
|
Erdő a tengerben
A sós vizet nem sok növény képes tartósan elviselni. A ritka kivételek közé tartozik a mangrove. Olyan fásszárú növények tartoznak ide, amelyek az árapály-övezetben, a tenger és a szárazföld találkozásánál alkotnak erdőt. Itt a talajt hol hullámzó víz borítja, hol pedig tápanyagokban gazdag iszap – a gond csak az, hogy aki itt él, annak tudnia kell mindkét helyzethez alkalmazkodni. Barta István ezeket az élőlényeket mutatja be.
|
Tavasz a halásztanyán
Amikor utoljára találkoztunk Bodó Ivánnal, még jégpáncél borította a tavat, amely mellett balatoni halásztanyája áll. Most azonban már zöldülnek a nádszálat, és fészküket rakják a hófehér kócsagok. A halászoknak ilyenkor sok a munkája: például segíteniük kell a süllőszülőknek az ivadékaik kikeltetésében és felnevelésében.
|
Alligátorveszély, fürödni tilos!
Az indiánokról általában a füves préri jut az ember eszébe, a szeminol törzs azonban Florida mocsaras vidékét lakja. Itt található az Everglades Nemzeti Park, az alligátorok és mocsári ciprusok birodalma, ahova Dudda Roland kalauzolja el az olvasót. A vállalkozó szelleműek még az indián kenyér megsütésével is megpróbálkozhatnak a szeminol recept alapján!
|
Poszteren: hópárduc
A világ legmagasabb hegységének ritka nagymacskáját Kovács Zsolt a Nürnbergi Állatkertben fényképezte le.
|
Költöző állatok, megújuló állatházak
A Budapesti Állatkertben az elmúlt év folyamán nagy változások mentek végbe: új kifutók létesültek, állatházak létesültek vagy alakultak át. Az idén folytatódik ez a folyamat: az eddig kenguruknak és éjszakai állatoknak otthont adó épületet mérges lények veszik birtokba, míg korábbi lakói az Állatkert más pontjaira költöznek. Szabon Márta beszámol a mocsáriantilop-borjú születéséről is, amely az első Magyarországon született példánya ennek a ritka állatnak.
|
Sok szerencsét, Süni!
Huszonhat Sün töltötte a telet a Budapesti Állatkertben: jószándékú emberek hozták be őket ide, mert legyengültek, megsérültek vagy elárvultak. Mire meggyógyultak, felerősödtek, társaik a szabadban már az igazak álmát aludták. A tavasz beköszöntével ők is visszatértek a vadonba: ápolóik a Börzsönyben bocsátották őket útjukra.
|
|  |
Antwerpen Zoo
Konkoly-Thege György, az utazó fotóriporter ezúttal Belgiumból jelentkezik, az Antwerpeni Állatkertből. A világ egyik legrégebbi állatkertje ez, amely arról is nevezetes, hogy említésre kerül a Doktor Dolittle és az állatok című meseregényben, mint az egyetlen állatkert, ahol akkoriban (közel száz évvel ezelőtt) okapit lehetett látni.
|
Ki ne szeretne erdész lenni?
Sok természetbarát gyerek fejében megfordul a gondolat, hogy milyen jó lehet erdésznek lenni. Van azonban olyan is, aki úgyszólván beleszületik ebbe a mesterségbe, sőt, hivatásba. Ilyen például Karnis Gábor, az Ipoly Erdő Zrt. erdőmérnöke, akivel Kovács Gyula beszélget.
|
Mit lop a lopótök?
A lopótöknek egykor nem a tolvajok, hanem a borászok vették hasznát: ennek a növénynek a terméséből készült az a szerszám, amellyel a bort kiemelték a hordóból. A sokoldalú tököt azonban még számtalan más célra is fel lehet használni. Dr. Tóth Zsigmond a Mezőgazdasági Múzeum kiállításán járt, onnan hozott ízelítőt a csodás tökvilágból.
|
Agyafúrt? Ravaszdi? Róka!
A mesebeli rókák általában a ravaszságukról híresek – de vajon jellemző-e ez a tulajdonság a valódi vörösbundásokra? Bizony, a róka tényleg roppant intelligens és alkalmazkodóképes ragadozó. Dr. Tóth Zsigmond néhány meglepő dolgot is elmesél róla: például hogy szereti a gilisztát! Mellékesen még egy japán népmesét is olvashattok a rókáról.
|
Megint itt a Fizibusz!
Mivel ez a lapszám épp Húsvétkor jelent meg, mi sem természetesebb, mint hogy a benne ismertetett fizikai kísérlet a tojás körül forog. Pontosabban a tojás forog a saját tengelye körül. És aki forgatja, nem más, mint Tóth Pál, a Fizibusz program országjáró fizikatanára.
|
Tíz dolog, amit semmiképp ne tegyél a nyuladdal
Húsvétra tömérdek gyerek kap ajándékba nyulat – de csak kevesen tudják, hogyan kell ezeket az állatokat helyesen gondozni. Pedig a nyuszi nem az ünnep „eldobható” kelléke, hanem élőlény, aki szeretetet és felelős gondoskodást igényel. Aki megfogadja Mirtse Áron tanácsait, annak akár tíz éven át is a kedvence lehet!
|
100% TERMÉSZET - 1% SEGÍTSÉG
Tegyen Ön is egy százszor szebb világért!
Adójának 1%-ával támogassa a Süni Egyesületet!
Az Ön támogatásával a Süni Egyesület az elmúlt évben a következő tevékenységeket végezte:
- változatlan áron és minőségben megjelentettük az egyetlen hazai ökológiai gyerekmagazint, a Sünit, és a nagymúltú, ismeretterjesztő Vadon magazint;
- folytattuk országos tanulmányi versenyeinket;
- pedagógiai segédanyagokat készítettünk.
Olyan gyerekeket szeretnénk felnevelni, akik vigyázni tudnak majd a világra.
Adószámunk: 18630767-2-13
A Süni Egyesület az idén is számít Önre. Adjon 1%-ot, a többiről mi gondoskodunk. Mindazon élőlények nevében, akik csak rajtunk keresztül szólhatnak,
KÖSZÖNJÜK!
|
|
Fotósaink
A Süni 2009/1. számának fotóit fényképezte:
Bagosi Zoltán, Bankó Éva, Barta István, Dudda Roland, Dr. Fiar Sándor, Fodor Péter, Dr. Kalotás Zsolt, Kenéz György, Konkoly-Thege György, Kovács Gyula, Kovács Zsolt, Mák Zsolt, Medina Paloma, Mirtse Áron, Oláh Csaba, Radisics Milán és Dr. Tóth Zsigmond. A cikkek grafikai illusztrációi Kőszegi Ádám és Mirtse Áron munkái. A rejtvényeket Báli Péter és Buzay István készítette.
|
A lap fő támogatói:
Nemzeti Kulturális Alap, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Nemzeti Civil Alapprogram, Öko-Pannon Kht., Ipoly Erdő Zrt.
|
|
|
|
