 |
Süni 2010/3 május-június
Valóság az élet showja
  Mert valójában mi is történik? Hazaér. Ledobja a hátáról a Denehézaz Iskolatáskát. Bekapcsolja a számítógépet. Virtuális állatot nevelget, sms-ben rendel ezt-azt neki. Földet vásárol valami ismeretlen bolygón, ott nemlétező fát ültet, sosemvolt karakterek mögé bújik, karddal harcol a digitális szörnyek ellen.
Mindeközben nem veszi észre, hogy sötét van már. Megint eltelt egy nap.
Mindeközben egész nap sütött a Nap. Zöldbe borult a világ, és tényleg, a májusi eső után mindig olyan jó szagú a levegő.
A barátja szomorú, nem baj, majd este cseten megbeszéli vele. Lehet, hogy még egy tábla csokit is átküld neki – naná, hogy a hálón! –, de egy szmájlit feltétlen odabiggyeszt az üzenet végére. (És ez utóbbi nem baj, mert legalább érzelmekről szól.)
Miközben… tudtátok, hogy a kisvarangyok hamarosan kifejlődnek? Hogy a cserebogarak megint itt vannak tömegesen? Hogy már lassan lesz tényleg igazi eper?
Minden akkor rossz, ha valami helyett választod. Akkor tévedés. Pótcselekvés. Neked nem kell mondanom, hiszen tudod. Annak mondd el, aki még nem tudja.
A valóságnál nincs nagyobb kaland. Ezt elhihetitek nekem.
Mirtse Zsuzsa
főszerkesztő
|
|
A tartalomból
Afrika nagyjai
 A Biodiverzitás Éve alkalmából a kontinenseket végigjárva Afrikába érkeztünk: a „legek földjére”, ahol a világ legnehezebb és legmagasabb szárazföldi állata él, ahol a Föld legnagyobb sivataga is található, s ahol a legtöbb nagytestű állatot láthatjuk egyszerre. A nagyok közül is kiemelkedik az az öt, amelyeket az egykori vadászok Afrika legveszélyesebb vadjainak tartottak. De miért pont ezek? Erre keresi a választ Mirtse Áron
|
Afrika gyermekei
 Európai városlakóként szinte elképzelhetetlen, hogy élnek a világon olyan népek, amelyek még mindig az ősi, több száz évvel ezelőtti, természetközeli életmódjukat folytatják. Kovács Zsolt a maszájok között járt, akik a mai napig nem voltak hajlandók lemondani eredeti, félnomád állattenyésztő kultúrájukról: sárból tapasztott kunyhókban laknak, és lándzsával szállnak szembe az oroszlánnal.
|
Karoo
 A sivatagban nincsenek fák – legalábbis így tanultuk az iskolában. De akkor mik azok a hatalmas, vaskos törzsű, ágas-bogas koronájú növények a Karoo nevet viselő namíbiai pusztaságban? A tegezfa, amelyeknek kifúrt ágaiból a busmanok nyilaik tokját készítik, nem valódi fa, hanem a kozmetikában és természetgyógyászatban használt, valamint dísznövényként is gyakran gondozott aloék rokona.
|
Muskátlis ablakok
 A muskátlis ablakok annyira elválaszthatatlanul hozzátartoznak a magyar vidék hangulatához, hogy az embernek eszébe sem jut Afrikára gondolni e színes virágok láttán. Pedig a muskátli a fekete kontinensről származik, méghozzá Fokföldről, szemben a fokföldi ibolyaként ismert növénnyel, amely viszont nem fokföldi, bár neki is Afrika a hazája. Mindezt – és a növények gondozásához szükséges ismereteket – megtudhatod Barta Istvántól.
|
Rajzolj nekem oroszlánt!
 Ha egy festőművész eljut egy olyan csodás, egzotikus földrészre, mint Afrika, éveken át táplálkozhat azokból az élményekből, amelyek ott érték. Prihoda Judit kétszer is járt a fekete kontinensen: festményein az állatok bámulatosan természethű, pontos ábrázolása mellett az afrikai népek kultúrájának motívumait is megörökítette.
|
Majmok kertje
 Afrikában járva nem sokat kell kutatni az állatvilág után, mert annak követei szó szerint „házhoz jönnek”. Kovács Zsolt kenyai utazása során a szálloda kertjében találkozott a páviánokkal, cerkófokkal és a ritka kolobuszmajmokkal – és rajtuk kívül még számos egyéb, apró, érdekes élőlénnyel.
|
Poszter
Prihoda Judit festménye jávorantilop-családot ábrázol.
|
|  | Kölyökdömping a Budapesti Állatkertben
 Tíz éve fordult elő utoljára, hogy a Budapesti Állatkert közönsége egyszerre láthatott újszülött gorillát és orángutánt. A két nagy emberszabású-fajon kívül még számos egyéb állat is gyermekáldással örvendeztette meg az ápolókat és a látogatókat, a zsiráftól a vízityúkig. A kattamakiknak pedig ikerkölykeik születtek – ez is ritka esemény a félmajmoknál!
|
Madagaszkár
 Rövidesen megnyílik a Budapesti Állatkertben a Madagaszkár-ház. A lemurok szigete hosszú időn át tartó elzárt fejlődés eredményeképpen nyerte el különleges arculatát, egyedülálló növény- és állatvilágát, mely a hozzá legközelebb eső Afrikáétól éppúgy különbözik, mint más földrészekétől. Nem ok nélkül állítja Szabon Márta, hogy ezt a szigetet akár a legkisebb kontinensnek is nevezhetnénk!
|
Naplóm a halásztanyán
 Egy háromlábú róka, egy szarkatarka macska, csúszdázó keszegek és fülsértő madárdal –mindez szerepel Bodó Iván halásznaplójának következő részében. Hétköznapi kalandok, könnyed mókázás és komoly elmélkedés, a végére pedig egy sorsdöntő kérdés egy levelibéka jövőjéről – olvasd, nevess rajta nagyokat, és tanulj belőle észrevétlenül!
|
Zoom, Gelsenkirchen
 Utazó fotóriporterünk, Konkoly-Thege György ezúttal a németországi Gelsenkirchenben járt, ahol az állatkert neve nem Zoo, hanem ZOOM. Aki a fotós szakkifejezésekben jártas, az ebből rögtön kitalálhatja, hogy a látogató itt rendkívül közel kerülhet az állatokhoz: a zsiráfokat például szemmagasságból (mármint a zsiráf szemmagasságából) figyelheti.
|
Ó, ió, ció, gradáció!
 A vakáció már a küszöbön áll, előtte azonban még a gradációval is megismerkedhetett a diáksereg: az utcákat, tereket, kerteket és az iskolaudvart ellepték a cserebogarak. Honnan került elő ez a rengeteg bogár, és mi történik velük a rajzás után? Mirtse Áron írásából megismerheted a cserebogár fejlődését, és megtudhatod, milyen állatokra jellemző még a gradáció, vagyis a népesség rendszeres, ugrásszerű megnövekedése.
|
10 dolog, amit ne tegyél a botsáskáiddal
 Sokak számára talán szokatlan, hogy rovar is lehet házikedvenc, ám a növényutánzó-sáskák tartásával egyre több állatbarát próbálkozik meg, hiszen nagyon érdekesek, ártalmatlanok, és gondozásuk nem is túl nehéz – ha az ember megfogadja azokat a tanácsokat, amelyeket ezúttal Mirtse Áron tolmácsol, humoros rajzok kíséretében.
|
|
|
|
